|
SZOBOSZLÓ, A HAJDÚVÁROS
Szoboszló ősi magyar település a világhírű
hortobágyi puszta és Debrecen szomszédságában. A település területén
és környékén már az újkőkorban éltek emberek. Számos értékes
lelet került elő a honfoglalás idejéből és az Árpád-kori sírokból
is. Lakóhelyünk a 10-11. század fordulóján falu, majd vásártartó
hely volt. Zobozlou Wasar (Szoboszlóvásár) nevét I. Géza király
említette először egyik alapítólevelében (1075). A mezővárosi
fejlődés útján járó települést a török zsoldban álló tatárok
1594-ben szinte teljesen elpusztították.
Szoboszló újjászületését a hajdúknak köszönheti, akiket Bocskai
István Erdély és Magyarország fejedelme 1606. szeptember 2-án
Kassán kelt adománylevelében itt telepített le. Földet és kollektív
nemességet biztosított nekik. Az otthonra talált hajdúk hosszú
időn át fontos oltalmazói voltak hazánk függetlenségének.
HELYTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS
A múzeumalapítás gondolata Hajdúszoboszlón
1956 után érett meg, a gimnázium akkori honismereti szakköri
tagjainak és történelem tanáruknak lelkes munkája nyomán. Ennek
eredményeként 1964-ben a gyűjtemény működési engedélyt kapott
és múzeumi rangra emelkedett. A helytörténeti kiállításban kiemelt
szerepet töltenek be a Bocskai- és a hajdúemlékek. A fecskefark
alakú, zöld nyomottmintás selyemből készült Bocskai-zászló
nemzeti kincs.
A relikvia mindkét oldala arany-ezüst
fémszállal gazdagon hímzett, s egyetlen győztes szabadságharcunkat
szimbolizálja. Előoldalának közepén a hajdúkat jelképező párduc
(leopárd) vívja harcát a Habsburg vértessel. Másik oldalán
a koronából kiemel-kedő párduc a vértestől elragadott zászlót
tartja, jelezvén a hajdúk győzelmét a bécsi udvar felett. Az
emlékezet szerint a zászló Bocskai ajándéka, a kutatók inkább
18. századinak tartják. 1848-49-ben megjárta az erdélyi harcmezőket.
1925. október 26-án dr. Pávai
Vajna Ferenc geológus kőolajkutatás során feltárta a gyógyító
hévizet. Ennek nyomán lett Hajdúszoboszló európai hírű fürdőváros.
A kiállításban számos eszköz, fotó, dokumentum mesél a közel
80 éves szoboszlói fürdőkultúra múltjáról.
A 18. századi úrasztali kelyhek
a város lakóinak református hitére utalnak. A látnivalók felölelik
a helyi kötődésű, jeles emberek - Szép Ernő, Hőgyes Endre, Kenézy
Gyula, Gönczy Pál és mások - életét és munkásságát.
NÉPÉLETI, NÉPMŰVÉSZETI
KIÁLLÍTÁS
Az évszázadokon át földművelésből,
állattartásból élő hajdúváros ipara, kereskedelme, valamint polgári
műveltsége a 19. század második felétől kezdett számottevően erősödni.
A szabadtéri színben a hajdani paraszti gazdaságok kisgépeit,
közlekedési és teherhordó eszközeit mutatjuk be.
A népművészeti kiállítás betekintést nyújt az itteni lakáskultúra,
a viselet, a pásztorélet és a népszokások régi emlékeibe, egyben
felhívja a figyelmet néhány hajdú-bihari sajátosságra.
A látogató ízelítőt kaphat a város népi iparművészeinek munkáiból
is.
MÚZEUMI GALÉRIA
CSEH GUSZTÁV GRAFIKUSMŰVÉSZ
ÉS
MISKOLCZI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ
EMLÉKKIÁLLÍTÁSA
"Az én édes hazámban Szoboszló
a legédesebb. Mert én Szoboszlón voltam gyerek. A szoboszlai
nyelvet tanúltam meg beszélni, Szoboszlón hallgattam a harangszavát,
meg a csordás dudáját. Szoboszlón tanúltam meg, mi a tavasz,
a nyár, az ősz, a tél. Szoboszlón jártam az életnek elemi iskoláját
is, a világot, az embert ott kezdtem tanúlni. Szoboszló volt
nékem a Mindenség."
Szép Ernő: Felnőtteknek 1941.
vissza
a lap tetejére |
