"Rejtett dimenzió"

Janusz Jerzy Cywicki
festőművész (Lengyelország) tárlata
2005. április 1. - 2005. május 8.

A művész életrajza

1949. október 5-én született Przemyslben, Lengyelországban. 1972-76 között végezte grafikai tanulmányait Poznanban az Állami Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Lucjan Mianowski és Antoni Zydron professzorok voltak. Az 1984/85-ös tanévben ösztöndíjasként Belgiumban és Hollandiában tanult. Tanácsadója a lengyel Kulturális és Művészeti Minisztériumnak. A varsói Európai Művészetek Akadémiájának adjunktusa, ahol a litográfiai műhelyt vezeti. 1997 óta a Kortárs Művészeti Galéria igazgatója Przemyslben.

Több, mint 50 egyéni kiállításon és bemutatón vett részt Lengyelországban, Belgiumban, Oroszországban és Szlovákiában, több mint 150 gyüjteményes kiállítás részese volt Lengyelországban, Európában, Ázsiában és Amerikában. Sok díjat és kitüntetést kapott, többek között a Város Díját kapta 1998-ban Bautzenben (Németország), a Nemzetközi Grafikai Triennálé - Krakkó '97, az 1. Nemzetközi Pasztell Biennálé - Nowy Sacz 2002; M. Molnar által alapított díj Vaján (Magyarország) 2002; Przemyslben és Rzeszówban 30 egyéni díjat nyert különböző versenyeken.

Művei megtalálhatóak többek között: Nemzeti Múzeum Varsó, Szczecin, Przemysl, Múzeumokban: Nowy Sacz, Przeworsk, Lubaczów, Lebork, a Lengyel Pasztellisták Társaságánál Nowy Saczban, az Európai Művészetek Akadémiáján Varsóban, és egyéb gyűjteményekben Lengyelországban. Külföldön Hollandiában a Frans Masereel Centrumban, a Királyi Kulturális Minisztériumban Belgiumban, a Kortárs Művészetek Múzeumában Szkopjéban (Macedónia), a Nemzeti Kulturális Centrum Grafikai Múzeumában Gizában (Egyiptom), a Grafikai Központban Ljubljanaban (Szlovénia), a Kanagawa Prefectural Galleryben Yokohamaban (Japán), a Portrégaleriában Tuzlában (Bosznia - Hercegovina), a Keletszlovákiai Galériában Kassán (Szlovákia) a Művészetek Galeriájában Szepesújfaluban (Szlovákia), és a hajdúböszörményi Hajdúsági Galériában.

A művész vallomása munkásságáról

"Műveim olyan alapvető elemekből állnak, amelyek a kifejezésre, megfogalmazásra tett kísérletek, állandó kutatást jelentenek egy saját vizuális nyelv megteremtésére, útkeresést, amivel a valóságot, mint egy autonóm vizuális támaszt adok át a saját jelrendszeremmel és elképzeléseim szerint. Munkáimnak számomra legfontosabb jelentéstartalma három összetevőből áll:
IGAZSÁG - úgy is értendő, mint a függetlenség, a megérzés, az alapérték elsődlegessége amely független minden más véleménytől vagy ízléstől.
ÁTADÁS, KÜLDÉS - szubjektív kódolás a többé vagy kevésbé felismerhető jelzések vonalai, foltjai, és színei segítségével. Ezek kölcsönhatása kiváltja a befogadásnak egy sajátos formáját.
A TITOK - a rejtett értelem, a jelentés, amelynek megfejtése a teljes intellektuális befogadás, igényes összpontosítás, következetes elemzés, tapasztalás útján lehetséges.
Minden olyan helyzet és esemény érdekel, amelynek részesei vagyunk, - gyakran nem tiszta, nem egyértelmű, rengeteg, több lehetőséget hordozó, feltételezhető megoldással.
A kép önmagában csak egyszerű részlete egy nagyobb egésznek, kerete a lehetőség jelzésének, az adott valóság elemzése, maga a valóság és az ábrázolása összefüggésében. Ebben az "intellektuális játék" formában új, szubjektív értékek születnek, amelyek támaszkodnak a jelzések és fogalmak belső rendszerére, lehetővé teszik egy rendszer kialakítását, - egy jelrendszert, a szituációk és jelentések belső hierarchiáját. Ez megismételhetetlen lehetőséget biztosít a nagy önkifejezésre, kapcsolódva még az interaktív tevékenységhez is.
Munkáim megalkotásának folyamatát három szakaszra lehet osztani:
Első a koncepció kialakulása, az ötlet és elemzése. Az ezt követő szakasz a tisztán technikai törekvéseké a munka megvalósítására.
Ezek általában kétszínű grafikák, technikailag szitanyomatok vagy pasztellek. Ez tehát végül is nem jelenti az alkotás folyamatának legvégét úgy, mint a hagyományos technikák esetében.
A korábban kinyomtatott munkáim valójában "félkész termékek" - további alkotásaim kiinduló elemei. Ez a harmadik szakasz. Számos formai megoldást alkalmazva, létrejön a kétdimenziós kollázs, amely alapelemét képezi a háromdimenziós objektumnak és installációnak, megadva a szabad formálás, tetszőleges téralkotás lehetőségét olyan értékekből, mint fény, mozgás és a hang.
Visszatérve a TÉRhez - és ilyenkor az illuzórikus térre is gondolok - hozzákapcsolódva a kétdimenziós kompozíció szubjektív teréhez - kapcsolódva magához a kompozícióhoz, amelynek elrendezése maga is részét képezi, és amelyből kinő, és végül meta-térré válik, amely úgy értendő, mint a kreáció megjelenítésének helye.
Következő a MOZGÁS, amelynek számomra kettős értéke van. Egyrészt az érzékelés másik dimenzióját jelenti - az objektum állandó "munkáját", amely sokrétű lehetőséget teremt az autokreációra. Másrészt - a levegő mozgása - "életre kelti" az adott objektum anyagát.
Végül a FÉNY, valójában a fény-árnyék és a velük való szabad operáció lehetősége - amely elszakíthatatlan részét képezi a kreációnak és az egész befogadásának, kiépít egy egész sor vizuális értéket és jelentést. Számomra egyébként végtelenül fontos a zene - erre építem kiállításaim vizuális részét, a látványt, mint installációt - ez teremti meg a sajátságos és áhított, békés klímát.

Hogyan nevezhető a tevékenységnek ez a típusa, vajon nevezhető ez még egyáltalán grafikának?
A művész a maga módján teremti meg a valóságot, az összetört sémák tevékenysége alapját képezik. Marad még a kérdés mint a grafika lényege, hogyan lehet sokszorosítani? Grafikáim egyediségét megteremteni - hasonlóan ahhoz, mint a festészet, a szobrászat, a rajz esetében - az egyetlen művet létrehozni, számomra ez a cél teljesen kielégítő.

Az én számomra a legérdekesebb maga az alkotás folyamata, és teljesen elegendő annak a lehetőségnek a tudata, hogy az eredeti mű sokszorosítható."