Dr. Dankó Imre
(1922. január 22. Budapest - 2008. december 15. Debrecen)

Elhunyt Dr. Dankó Imre, az utolsó múzeumi polihisztorok egyike

Dr. Dankó Imre a Hajdú - Bihar Megyei Múzeumi Szervezet nyugalmazott igazgatója, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora (néprajz), a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora, 2008. december 15-én életének 87. évében elhunyt.
2009. január 5-én nagy részvét mellett, a református egyház szertartása szerint helyezték végső nyugalomra a Debreceni Köztemetőben. Ravatalánál dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének igehirdetését követően, Dr. Bartha Elek a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének professzora; Lakner Lajos, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója; és Csorba Csaba, ny. főiskolai tanár, a Honismereti Szövetség alelnöke, méltatta Dankó Imre szerteágazó szakmai munkásságát. A gyászszertartáson közreműködött a Kollégiumi Kántus, Berkes Sándor karnagy vezetésével.
A muzeológiával, a történettudomány, néprajz, helytörténet, honismeret szakterülettel foglalkozók körében talán nincs egyetlen ember sem szerte az országban, akinek Dankó Imre neve ne csengne ismerősen. Mindez nemcsak páratlan tehetségének, sokoldalúságának, széleskörű felkészültségének, egyedülállóan gazdag és szerteágazó tudományos munkásságának köszönhető, hanem annak a kivételes kapcsolatteremtő, szervező, korosztálytól függetlenül másokra odafigyelő, segítő egyéniségének is, ami Őt élete utolsó pillanatáig jellemezte.
Rendkívül eredményes, gazdag életpályát vallhatott magáénak. Röviddel budapesti születését követően gömöri származású édesapja és hajdúböszörményi édesanyja Kunszentmiklósra költöztek. Itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait is.
A debreceni és budapesti egyetemi évek után, angol-magyar-történelem szakos tanári diplomát (1945) és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1946) .
Gimnáziumi tanár volt Hajdúnánáson, Kecskeméten, Szentendrén. Pályamódosítására Túrkevén került sor. Ottani gimnáziumigazgatóként, tanítványaival létrehozta a település múzeumát, s 1953-tól már hivatalosan is muzeológusként végezte munkáját. 1954-57 között a Sárospataki Rákóczi Vármúzeum igazgatója. Ezután rövid ideig a bajai Türr István Múzeum vezetője, 1958-1964 között a gyula Erkel Ferenc Múzeum igazgatója. 1964 és 1969 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága élén áll.
Dankó Imre 1969. július 1-től lett a Debreceni Déri Múzeum és egyben a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, s ezt a felelősségteljes munkát 1983. január 1-én történt nyugdíjba vonulásáig látta el.
Debrecenbe kerülve a tőle megszokott lendületes szervezői, szerkesztői, kiadói munkája mellett igazgatása alatt látványosan bővült a múzeumi hálózat. Ekkor jött létre a korábban oly sok nekibuzdulással kudarcba fulladt Berettyóújfalui Bihari Múzeum 1974 októberében. Ugyancsak az ő aktív tevékenységének köszönhetően kapott működési engedélyt, s nyílt meg 1974. október 1-én a Balmazújvárosi Helytörténeti Múzeum. (ma Semsey Andor Múzeum). S ugyancsak Dankó Imre ügybuzgalmát dicséri Püspökladányban a Rettegi Istvánné tanárnő által létrehozott Iskolamúzeum alapjain kiteljesített Karacs Ferenc Múzeum létrejötte is a hetvenes évek végén. Dankó Imre stabilizálta a nagy múltú böszörményi Hajdúsági Múzeum, és az izmosodó hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum helyzetét is, de említhetnénk a Hortobágyi Pásztormúzeum új kiállítását is.
A Déri Múzeum központú megyei múzeumi hálózat bővítését szolgálták a múzeum szakembereinek közreműködésével megvalósult vidéki emlékházak is. Így 1972-ben megnyílt Balmazújvároson a "népben, nemzetben gondolkodó" népi író, Veres Péter emlékháza a "Gyepsoron". Ugyancsak ebben az évben került átadásra Földi János nyelvújító és természettudós emlékháza Hajdúhadházon. 1978-ban nyílt meg Hajdúböszörményben, Káplár Miklós festőművész egykori lakóházában, a Káplár Miklós Emlékház. 1980-ban létesült a Hortobágyi Galéria.
Dankó Imre megyei múzeumigazgatósága alatt, 1978-ban a Holló László Emlékházzal gyarapodott Debrecen, melyet a Kossuth-díjas festőművész Debrecennek adományozott anyagából, a művész egykori tócóskerti otthonában rendeztek be a Déri Múzeum munkatársai.
Új otthont kapott az irodalmi gyűjtemény: városunk egykori neves építészének, Borsos Józsefnek, a Vénkertben helyreállított hajdani villájában 1981 januárjában megnyílt a Debreceni Irodalmi Múzeum állandó kiállítása: "Debrecen és a magyar irodalom" címmel.
1982-ben a XX. századi magyar szobrászat egyik legnagyobb mesterének, a Debrecenben született, a városhoz, s annak múzeumához Pestre telepedését követően is hű, Medgyessy Ferencnek gazdag hagyatékából a Péterfia utcán, a felújított egykori Városgazda Házban önálló emlékmúzeum létesült.
Az Ő érdeme a megye településeihez kapcsolódó kiemelkedő személyiségek emlékének ápolása, emléktáblákkal, szobrokkal való megjelölése. Dankó Imre jó muzeológusként, a régi korok jeles műemlékei, eseményei és személyei iránt kellő érzékenységgel, fogékonysággal és elismeréssel adózva talán soha nem született annyi emléktábla a Déri Múzeum jóvoltából, mint az ő múzeumigazgatósága idején. Mindig megfelelő alázattal tudott súgni, tanácsot adni, sugallni, egy-egy település vezetőinek a közelgő jelesebb évfordulók kapcsán.
Ezek az alkalmak nem csupán avatóbeszéd kíséretében letudott események voltak, hanem kiállítással, emlékünnepséggel, tudományos felolvasóüléssel kísért, gondosan előkészített és számos társintézmény bevonásával megrendezett tartalmas rendezvények. Az elhangzott előadások a múzeumi szervezet kiadványaiban is napvilágot láttak.
Rendkívül széleskörű közművelődési programok, előadások, vándorkiállítások, honismereti találkozók, táborok, ankétok, múzeumi vetítések, előadóestek, múzeumi muzsika révén igyekezett a legszélesebb rétegeket is megnyerni a múzeumügy számára.
Dankó Imre vezetése alatt folyt 1973-76 között a Déri Múzeum épületének teljes felújítása, ami együtt járt az óriási muzeális anyag kiköltöztetésével, majd visszatelepítésével, az új raktári rend kialakításával, s a Déri Múzeum új korszerű kiállításainak megrendezésével.
A stabil és jelentős számú múzeumi egységgel gyarapodott megyei múzeumi szervezet az új állandó kiállítások mellett nagy szakmai odafigyeléssel és hozzáértéssel számos jelentős időszaki kiállítással is büszkélkedhetett Dankó Imre igazgatósága alatt.
Megszilárdította a Déri Múzeum és a megyei múzeumi szervezet munkatársi gárdáját. Nagy odafigyeléssel támogatta és ösztönözte a munkatársak tudományos kutatásait, publikációit.
Országosan is jelentős múzeumi bibliográfiák születtek munkatársai révén ebben az időben.
Rendkívül nagyszabású kiadói tevékenység is fémjelzi Dankó Imre debreceni korszakát. Nagy érdeme, hogy a Múzeumbarátok Körének újraszervezésével egy időben 1969-ben megindította annak Múzeumi Kurír című muzeológiai-közművelődési folyóiratát. Éves rendszerességgel kiadásra került a Déri Múzeum Évkönyve, s szerzőgárdául a vezetése alatt álló múzeumi szervezet munkatársain kívül további jeles kutatókat sikerült megnyernie. Az évkönyvek nemzetközi cserekiadványként is szolgálva a világ számos múzeumával biztosították ily módon a szakmai kapcsolatokat.
A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei c. sorozat, mely 1963-tól jelenik meg, az ő munkássága segítségével közel 30 újabb kötettel gyarapodott.
Maradandót alkotott a hazai- és nemzetközi kapcsolatok építése terén is. Szerteágazó kapcsolatai közül egyik legjelentősebb - és országosan is egyedülálló - ahogyan elindította és szervezte a magyar - bolgár együttműködést. Felbecsülhetetlen érdeme van Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolata létrehozásában és abban is, hogy Debrecent a magyarországi bulgarisztikai kutatás központjává tette.
Tudományos pályája kiteljesedése is a debreceni időszakához fűződik, ekkor készültek el azok az összefoglaló jellegű feldolgozások - a Hajdúság etnikai kutatásáról, a népi építészetről, lakáskultúráról, a népi kerámiáról és fazekasságról, életmód- változás vizsgálatairól, de főképpen az árucsere, a piacok - vásárok néprajzáról - melyekkel tudományos fokozatait (kandidátus, tudományok doktora) is megszerezte. Dankó Imre tudományos tevékenységét számba vevő bibliográfiai tételek nagysága kétezer körül van (köztük kisebb-nagyobb terjedelmű könyvek, tanulmányok, szerkesztések, lektorálások, könyvismertetések.) Rendkívül jelentős eredmények fémjelzik helytörténeti kutató- és feldolgozó munkáját. Számos Hajdú-Bihar megyei, sőt a szomszéd megyék helytörténeti feldolgozásainak munkatársa, kezdeményezője. Sőt e munka rendkívül energikus szorgalmazója oly módon is, hogy még a legutóbbi években is új helytörténeti - honismereti kulturális tájékoztatókat jelentett meg évi négy számban (Itt és Most címmel a biharkeresztesi múzeumbarátok tájékoztatóját; majd 2000-tól a Rálátást, melynek utolsó számát 2008 decemberében még ő szerkesztette.
Dankó Imre bár életének nagyobbik részét múzeumi szakemberként élte, de egész személyiségétől, lényétől elválaszthatatlan a pedagógusi véna, a tanítás. Legyen az középiskola, mint pl. pályakezdése elején, vagy későbbi korszakában a debreceni tudományegyetem Néprajzi, Történeti-, vagy Felnőtt Nevelési Tanszéke.
Oktató tevékenységének, tudományos munkásságának elismeréseként 1986-ban a KLTE-n címzetes egyetemi docenssé, 1992-ben a DE-n címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 2000. Június 12-én pedig a Debreceni Nagytemplomban vehette át a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktori oklevelét Dankó Imre, amelyet olyan elismert és tudós személyiségeknek adományoznak, akiknek jó ideje intenzív kapcsolata van a Kollégiummal, s akik az "ország iskolájának" a Kollégiumnak szellemiségét képviselve, kiemelkedő munkásságot folytatnak.
Munkásságát nemzetközi szinten, országosan is szakmai és társadalmi kitüntetések egész sorával ismerték el. Néhány csupán kiragadva ezek közül: Kiváló Tanár (1952), Kiváló Népművelő (1968), Móra Ferenc Emlékérem (1976), Bessenyei Közművelődési Díj (1979), Honismereti Mozgalom Emlékérem (1980), 1300 éves Bulgária Emlékérem (1981), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1982), Baranyáért Emlékérem (1982), Cirill és Metód Rend Első Osztálya (Arany Fokozat) (1985), Tájkutató Díj (1987), Györffy István Emlékérem (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1992), Pro Urbe Érem Kunszentmártontól (1994), Püspökladánytól (1996), a Honismereti Szövetség Bél Mátyás-díja (1995), Pro Museo Déri Érem(1996) Debrecen Kultúrájáért Díj (1999), Pulszky Ferenc Díj (2006), Huszár Gál Díj (2007).

Dr. Dankó Imre a magyar múzeumügy páratlan nagy egyénisége volt. Egyszerre tudott szigorúan következetes, nagyvonalú és munkatársairól atyaian gondoskodó is lenni (nem véletlenül hívták Őt munkatársai, tanítványai Atyának). Tanácsaival a legutóbbi időkig szinte észrevétlenül tudta irányítani, egyengetni, alakítani kollegái, tanítványai szakmai életútját, olykor egyéni boldogulását is. Tájakat, korokat, kultúrákat, generációkat összekötő muzeológiai, tudományos, közművelődési tevékenysége megismételhetetlen a maga nemében. Lelket melengető Atyai embersége pótolhatatlan.

Dr. Vajda Mária PhD
néprajzkutató,
a Déri Múzeum főmuzeológusa