A NAGY-SÁRRÉT PEREMÉN

A Sárrét a lecsapolás előtt kb. 86.000 hektár, jórészt mocsaras terület volt. Két egymáshoz kapcsolódó részből állt, a Körösökből táplálkozó Kis-Sárrétből és a Berettyó, Hortobágy folyóból és számtalan kisebb érből táplálkozó Nagy-Sárrétből. A bihari Nagy-Sárrét területét az egyes történeti munkák különbözőképpen határolják körül. Bakonszeg, Báránd, Berettyószentmárton, Berettyóújfalu, Bihartorda, Biharnagybajom, Csökmő, Dancsháza, Furta, Gáborján, Nagyrábé, Sárrétudvari, Szentpéterszeg, Szerep, Váncsod és Zsáka helységeket, valamint a Nagy-Sárrét peremén települt Püspökladányt sorolják ide.
A Nagy-Sárrét átfogó vízrendezése csak 1855-ben kezdődött meg Kecskés Károly és Bodoky Károly tervei alapján. Új mederbe terelték a Berettyót, több nagy belvízlevezető csatornát ástak, újból szabályozták a Kálló-eret, s így a század végére nemcsak a vízlevezetéseket oldották meg, hanem a sárréti nép kemény munkájával az egykori mocsarak helyén dúsan termő szántóföldeket teremtettek.
A Nagy-Sárrét falvai halmaz települések. Püspökladányban az új utcasoros rend az 1840. évi nagy tűzvész után kezdett kialakulni. A 18. század végétől rendeletek írják elő, hogy a lakóházat a telek elejére, véggel az utcára kell építeni. A lakóházak építőanyagai: vessző- vagy nádpatics, döngölt vagy vertfal (agyagból, náddal kötve), később a vályogtégla, s csak a legújabban égetett tégla. Tetőfedésre korábban kizárólag nádat használtak, a 20. században terjedt el a cserép, ritkán a pala vagy a bádog. A háromosztatú nagy-sárréti házakat a tornácok, ámbitusok, tornácoszlopok változatos rendje, valamint a deszkatűzfalak sajátos díszítése (napsugaras, szív-virágdíszes faragások) teszik változatossá.

Az ármentesített területek termővé tétele után az árvizek még gyakran visszatértek. A 19. század utolsó évtizedéig nyomáskényszerben művelték a földet. A tagosítás 1890 és 1900 között zajlott le. Az egy tagban kapott földre tanyát építettek.

PARASZTI GAZDÁLKODÁS

A Sárrét vidékén legeltető állattenyésztést folytattak. Április végétől november végéig tartották kinn az állatokat a legelőn. Pásztort mindig az állatok tulajdonosai együttesen fogadtak. A pásztorok kötelessége volt az állományt óvni a veszélyektől és szakszerűen ellátni. A közbirtokosságok, a birtokos gazdák közösségei a határrend kialakításában, a gazdálkodás bármely kérdésében a földdel rendelkező gazdák érdekeit védelmezték. A legeltetési társulatok részben azt szabályozták, hogy a községi-közbirtokossági legelőkre a lakosság milyen rendben hajthat állatokat, másrészt legelőt bérlő társulatok is alakultak. A legeltetési társulatok fogadták föl a pásztorokat, gondozták a közös építményeket, kutakat, karámokat, hodályokat; megállapították a legeltetés, a kihajtás és a hazahajtás rendjét. A kertgazdaságok a szőlős-, zöldséges-, gyümölcsös- és lucernáskertek gazdáinak együttesét jelentették. Maguk fogadták föl a csőszöket, kerti rendtartásokat készítettek. A közösen megállapított rend ellen vétőket megbüntették.

A VASÚT

A vasútépítés az 1850-es években érte el a Sárrétet, s Püspökladány nemsokára fontos vasúti csomópont lett: itt ágazott el a Debrecen és Nagyvárad felé vezető vasútvonal (1858), majd innen indult ki a Püspökladány-Szeghalom közötti helyi érdekű vasút. A vasút következménye lett a Nagy-Sárrét egyetlen állami üzeme: a Fatelítő, amelyet a M. Kir. Posta üzemeltetett 1896-tól. Munkáslétszáma viszont nem érte el a 20 főt.

 

A SÁRRÉTI HÁZ

A kiállítás bemutatja egy jellegzetes sárréti ház berendezését. A látogató a bejárati ajtón át egy kettős rendeltetésű helyiségbe lép. Ennek első része a világos pitvar, a hátsó része a kéményalja, amelyet nyitott pendelykémény fedett. Középen kerek vagy asztal alakú, körüljárható középpadka volt, ezen főztek. A kéményaljából nyílt a kemence szája, amely a szobát fűtötte. A pitvarban állt az asztalszék, (evőszék) amelyen étkeztek. Ülésre a zsámolyok, gyalogszékek szolgáltak. A vizespadon a kanták és a korsók álltak. Velük szemben a tejes, a tejtároló edények helye volt. A pitvarból nyílt az ajtó a "házba", vagyis a szobába. A szoba elrendezése: az ajtós fal sarkában volt a kemence, átlósan szemben levő sarokban a saroklóca, előtte az asztal. A kemence mellett tulipános láda, felette tálas volt. A tulipános láda után volt az ágy, amely előtt karszék, fejénél bölcső állt, a kettő között az ágy alatt a volt a fakutya. Az ágy végénél fiókos szekrény - komót -, felette előre dűlő tükör volt, amely mögött tartották a kalendáriumot és az egyéb fontos iratokat. Az ágy felett "Szolgálati időm emlékére", az ágy fejénél Házi áldás, falióra, míg a sarokpad felett Kossuth Lajos faliképe, mellette pedig polcostéka volt.

vissza a lap tetejére