MÚZEUMTÖRTÉNET
A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Debrecen
belvárosában, a Péterfia utca elején, a művész egykori szülőházának
helyétől nem messze, egy ahhoz hasonló tornácos épületben
található. Az építmény legkorábbi része a 18. század közepén
létesült, zárdaboltozatos szobákkal és árkádsorral. A későbbi
átalakítások után is hűen tükrözi a régi debreceni polgárházaknál
alkalmazott egykori építési modort. Medgyessy Ferenc hagyatékát
özvegyének halála után, 1977-ben kapta meg Debrecen városa,
az akkori Városi Tanács, e hagyatékból 1982-ben nyílt meg az
első állandó kiállítás.
ÉLETRAJZ
Sassy Attila:Medgyessy Ferenc portréja
Medgyessy Ferenc 1881. január 10-én
született Debrecenben, ősei apai ágon erdélyi származásúak,
de a 18. századtól kezdve már az alföldi parasztpolgárok,
cívisek életét élik. Elemi iskoláit Nagykárolyban és Debrecenben
végezte, középiskolába pedig a debreceni Református Főgimnáziumba
járt, ahol Móricz Zsigmond évfolyamtársa volt. Budapesten
orvosi diplomát szerzett, majd - Lyka Károly ösztönzésére -
Párizsban és Firenzében folytat képzőművészeti tanulmányokat.
A 20. század legelejétől részt vesz a magyarországi képzőművészeti
életben. 1903-ban készíti el első szobrát, 1908-ban szerepel
először a Műcsarnok kiállításán, 1910-től a budapesti Művészház
tagja. 1911-től haláláig a Százados úti művésztelepen élt és
alkotott. Az első világháborúban katonaorvosként szolgált.
Kortársai közül baráti szálak fűzték Rippl Rónai Józsefhez,
Boromissza Tiborral, Kádár Bélával, Sassy Attilával pedig közös
kiállításokat rendezett.
Számos köztéri szobrot készített, 1930-ban avatták fel a Déri
Múzeum előtt elhelyezett allegórikus szobrait, 1933-ban a Debreceni
Református Kollégium hősi emléktábláját, 1935-ben a bajai Jelky
András-emlékművet. Több relief és dombormű mellett számos
síremlék tervezése és kivitelezése fűződik nevéhez ebben a
korszakban. A második világháború után legjelentősebb köztéri
munkája az 1948-ban felavatott debreceni Petőfi-szobor volt,
ekkor kapta meg első Kossuth-díját is. 1956-ban rendezték meg
a Műcsarnokban nagy gyűjteményes kiállítását, s ebben az évben
jelent meg László Gyula róla szóló monográfiája. 1957-ben -
egy évvel halála előtt - újból Kossuth-díjjal ismerték el életművét.
1958. július 20-án halt meg Budapesten.
Táncolók, 1912
"Mi, művészek minden esztétikai
okfejtéstől függetlenül alkotjuk meg műveinket. Mert ha jó
a művész, öntudatlanul és akaratlanul megérzi és visszaadja
tulajdon korát. A modern szobrászatnak nem célja a természet
másolása, a művészetben benne él a természet minden mozdulata,
a modell csak emlékezteti a valóságra. Azonban az anyag is
parancsol, annak is megvannak a maga törvényszerűségei, amiket
nem lehet elsikkasztani. Ellenkezőleg, a kettőt össze kell
ötvözni, akkor jó és akkor modern a szobor."
Medgyessy Ferenc
ÉLETMŰ
Medgyessy Ferenc életműve a modern
magyar szobrászat kiemelkedő értéke, az átfogalmazásokat
és az ismétlődéseket is figyelembe véve közel 400 alkotást
foglal magába.
Korai korszakában - a szobrászi formák tisztaságát kutatva
- az ösztönös mozdulatok megfigyeléséből kiindulva tömör formákból
építette fel szobrait. Domborműveinek stílusára jellemző,
hogy a hátteret is erőteljesen bevonja a kompozícióba, s
a formák rajzos elemekkel telnek meg. Több ezer rajza külön
értéket jelent, mert önálló, erősen szobrászi jellegű rajzstílusa
alakult ki.
Három grácia, 1911 |
Vázlat az 1912-es táncolókhoz |
Művészete mélyen gyökerezik a magyar
hagyományban, ábrázolásmódját azonban nem az etnográfiai
hitelességre való törekvés határozza meg, hanem az erőteljes
egyéni plasztikai nyelv megnyilatkozása. Ahogyan a magyar
irodalomban nyers valóságában, a legmagasabb művészi szinten
először Móricz Zsigmond ábrázolta a magyar parasztot, úgy
ezzel párhuzamosan a szobrászatban Medgyessy Ferenc alkotásaiban
valósult ez meg.
Szent György a sárkánnyal, 1943
Egyéni stílusa a negyvenes évektől
vált iskolateremtővé, s egyben a modern magyar szobrászat nemzeti
jellegének meghatározójává. A fiatal generáció számos tagja
indult az ő útján.
Szoptató anya, 1917
"Dolgozom, míg erőm és egészségem
adja. Míg csak a Teremtő, a legnagyobb mester, engem is begyúr
az ő nagy agyagos ládájába, melyből új alakot formál akkor
és aszerint, amint neki kedve tartja. Én pedig örültem, hogy
voltam. Örültem, ha egy hajszálnyit is szolgálhattam a fajtámat
és nemzetemet, ha csak egy rövid kis pillanatra is, amit ő
nekem erre adott."
Medgyessy Ferenc
Hortobágyi bika, 1934
